A WWF Magyarország célja, hogy együtt mérjünk fel minél többet a Budai hegyvidék idős fái közül. Ha szereted a természetet, értesz a GPS-hez, és a fafajokat is szívesen megismered, segíts nekünk feltérképezni a terület famatuzsálemeit!
A több száz éves tölgyek, bükkök, hársak és kőrisek a táj élő emlékei, legendák őrzői. Ha látsz egy 220 cm körméretnél nagyobb fát: Rád vár, hogy térképre vidd!
Felmért fák elhelyezkedése
Fajok bemutatása
Barkócaberkenye (Sorbus torminalis)
Akár 28 méter magasra is megnövő, vastag, görbe vázágain egyenes ágak fejlődnek. Telt koronájú, fényes lombbú. Kérge szürke, később feketésbarna, erősen repedezett, sűrű, hosszúkás lemezekben pikkelyesen hámló. Levelei igen jellegzetesek, 2.5 párral karéjosak, osztottak, élükön fogasak, 10 cm hosszúak, felső harmadukban a legszélesebbek, ötszög körvonalúak, ősszel gyakran élénk vörösek. Rügyei élénkzöldek, borsószerűek. Feltűnő krémszínű sátorvirágzatai a tavasz végén nyílnak. Almácska termése kissé pontozott, paraszemölcsös, kezdetben zöld, aztán zöldesbarna, majd bebarnul, és megpuhul, naspolyára emlékeztető ízű.
Bükk (Fagus sylvatica)
Erdőket alkotva hosszú, egyenes törzsű, azonban szabadon állva boltozatos, széles koronájú, nagy termetű fa. Egyedülállóan sűrű, rendkívül zárt lombbú, 30-40 méter magasra is megnő. Rövid életű és gyorsan korhad. Kérge vékony, sima, ezüstszürke, gyakran látható rajta egy különös rajzolat, a „kínai bajusz”, ami az elszáradt, leesett ágak nyomát mutatja. Levelei váltakozó állásúak, 10 cm-esek, oválisak, fényesek, 5-8 mellékeresek, élük selymesen pillás. Alacsonyabb ágain télen gyakran megmaradnak az elszáradt levelek. A rügyek hosszú orsó alakúak, 2 cm-esek, fahéj barnák, elállók, tűhegyesek. Makkjai ehetők, háromszög keresztmetszetűek, gesztenyebarnák, sima héjúak, 4 kopáccsal nyíló szúrós, bozontos felületű kupacsok veszik körül őket, 2-3 cm hosszúak, kocsányuk 2 cm-es. Barkái lombfakadáskor jelennek meg, porzós virágai hosszú nyélen csüngő kis fejecskékben tömörülnek, termővirágai pedig alig láthatók.
Csertölgy (Quercus cerris)
Nálunk közepes méretű fa, sötétzöld koronája boltozatos, kissé laza, az erőteljes vesszők végén télen feltűnőek a csoportosan álló kócos szálas pálhás rügyek. Kérge fakó lilásszürke, nagyon durva, mély ék alakú repedésekkel tagolt, és a törzs alapi részénél az árkok alja gyakran narancssárga. Levelei változatos alakúak, vastagok, fényes zöldek, felül érdes szőrűek, hosszúkásak, keskenyek, gyakran hegyes karéjokkal. A rügyeket sallangos pálhák veszik körül, amik megmaradnak télen is. A porzós virágok csoportosan csüngők, narancssárgák, a termősek rövid nyélen a levelek hónaljában fejlődnek. A fényesbarna makkok kocsánytalanok, 2-4 cm hosszúak, kupacsuk nagy, hosszú, vékony, elálló kupacspikkelyektől bozontos, ami minden más tölgyfajtól megkülönbözteti.
Egyéb
Nem mindig könnyű beazonosítani egy fafjt - télen például, amikor nincs levél vagy termés, csak a kéreg marad, amiből kiindulhatsz. Sőt, még az is előfordulhat, hogy a Budai hegyvidék területére nem jellemző, ritka fára bukkansz, aminek nem hoztunk létre külön kategóriát.
Ha nem vagy biztos a pontos fajban, vagy ritkaságra találtál (szelídgesztenye, kocsányos tölgy stb.), akkor válaszd az egyéb kategóriát!
Ezekben az esetekben a GPS adatok és a körméret megadásakor a "Megjegyzés" rovatba tudod beírni, milyen fajra gyanakszol.
Hegyi juhar (Acer pseudoplatanus)
Nagy, széles, hatalmas koronájú, boltozatos, sötét lombbú, 35 méterre is megnövő fa. Egyenes vázágain rövid, görbe gallyai vannak. Kérge rózsaszínes szürke, vékony, szabálytalan lemezekben, foltokban válik le, ettől a törzs tarkán foltos, platánszerű. Levelei nagyok, finoman karéjosak, 5 hasábúak, a hasábok legfeljebb a lemez közepéig érnek, szélük egyenlőtlenül csipkés v. fűrészes, sok lekerekedő foggal, besüllyedt erektől ráncos felszínűek, fonákjuk néha bíboros. A rügyek nagyok, zöldek. A virágzat sokvirágú (olykor 100), macskafarokszerű lecsüngő, összetett 6-12 cm-es fürtökben állnak, a virágok sárgászöldek, lombfakadás után április végén, májusban nyílnak. A lependéktermés szárnyai 90 fokos szöget zárnak, a magház gömbölyded.
Kislevelű hárs (Tilia cordata)
Kissé szabálytalan, lekerekedően oszlopos, boltozatos koronájú 25-30 méteresre növő, hosszú életű fa. Kérge szürke, barnássárga, finoman repedezett, gyakran nagyon sok sarjat nevel. Levelei kicsik, általában simák, fonákukon az érzugok rozsdabarnán, pamacsosan szőrösek, a harmadrendű erek nem kiemelkedők. Rügyei tojásdadok, duzzadtak, kopaszok, 1 nagy és 1 kis pikkellyel fedettek, csúcsrügye a többinél nem nagyobb. Júniusban gazdagon virágzik. Sárgásfehér, kellemes illatú virágai hosszúkás, ép szélű fellevélhez csatlakozó 4-12 virágú bogernyőben nyílnak, 5 csészével, 5 szirommal, ötágú bibével. Termései simák, alig bordások, gömbösek, kis hegyes szálban végződnek.
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)
Nagy termetű, 35 méterre megnövő, kevésbé sűrű állású, laza, szabályos, széles koronájú fa. Fényes levelei egyenletes eloszlásúak. Kérge szürkésbarna, rövid, mély, érdes bordákra tagolódik, ezek folyamatos lefutásúak. Levelei laposak, bőrszerűek, a levélváll nyélbe keskenyedő (ékvállú), szabályos karéjai meglehetősen kicsik, és jellemző a 1,5-2,5 cm hosszú levélnyél, valamint a fonák érszögeiben lévő barnás szőrcsomók. A tölgyek vesszővégein rügycsoportok találhatók, több rügypikkely is fedheti őket. Hegyesek, világosbarnák, pillásak. Porzós barkái hosszúak, csüngők, sárgászöldek, a termősek kisebb-nagyobb csomókban az új hajtások levélhónaljában rejtetten nyílnak, nincs kocsányuk. Makkjai nyél nélküliek, ágakon ülők (innen kapta nevét is), 2-6-os csomókban állnak, okkersárgák. A kupacs szabályos kehely alakú, a makk 1/3-át borítja.
Korai juhar (Acer platanoides)
Terebélyes, 20-30 méteresre is megnövő kerekded koronájú fa. Kérge világosszürke, kis, szabályos, sűrűn álló bordáktól hullámos, idősebb korban sekélyen barázdált, hosszanti irányban repedezett Levelei papírszerűek, 8-22 cm hosszúak, élénkzöldek, 5 karéjúak, a hasábok öblösen karéjosak, finoman kihegyezettek, minden fog szálkás csúcsú. A rügyek nagyok, szélesek, hegyesek, vörösbarnák. A méz illatú virágok kicsik, 8 mm átmérőjűek, a sárgászöld virágzat sátorozó, felálló bogernyőben nyílik lombfakadás előtt. Termései párosával összenőttek, a lependékek széles szögben (150 fok), vagy szinte egyenesen állnak, sárgásbarnák, és az ikerlependék eléri a 6-10 cm hosszúságot.
Közönséges gyertyán (Carpinus betulus)
30 méteresre is megnövő, mereven felálló ágrendszerű, kiszélesedő, sűrű koronájú fa, hajtásai csüngők. Törzse csavarodott, szabálytalan keresztmetszetű. Kérge sima, világosszürkés, rajta hosszirányú, hullámos, fakó ezüstös vagy narancsos tekergőző rajzolatok keletkeznek, aztán idős korára széles repedések, hálózatos, csavarodott bordák, majd támbordák lesznek rajta. Levelei a bükkére hasonlítanak, de annál hosszúkásabbak, hegyesek, 7-12 cm-esek, szélük kétszeresen fogazott, 10-13 sűrűn álló besüllyedt mellékérrel redőzöttek. Ősszel világossárgák lesznek. Rügyei hosszúak (8 mm), hegyesek, világosbarnák, a vesszőhöz simulnak. A porzós barkák virágait kis sárgászöld fellevelek fedik, a termős barkák kevésbé feltűnőek. Megporzás után a termős barkák hamar megnyúlnak és nagy, háromkaréjos termés fejlődik. Felleveleik 3-5 cm hosszúak, alapi részüknél 1-1 rövid karéj található, és ezek védelmében fejlődnek az apró (6-10 mm hosszú) termések, a barnásszürke bordázott makkocskák.
Magas kőris (Fraxinus excelsior)
Határozott vázrendszerű, 20-30 méteres fa, koronája nagyon nyitott. Vékony, görbe ágai, a gyakran hosszú, karcsú, egyenes törzséből erednek. A legkésőbb kilombosodó őshonos fafajunk. Kérge mélyen, szabálytalanul, hálózatosan repedezett, világosszürke. Levelei keresztben átellenesek, összetettek, 7-15 nyél nélküli, hosszan kihegyezett, lándzsás levélkével páratlanul szárnyaltak, szélük többnyire szabálytalanul legörbült fűrészfogazott, fényeszöldek, fonákuk, és középerük bozontosan szőrös. Legtöbbször a fagyokig kitartva, zölden hullnak le. Rügyei koromfeketék, püspöksüveg alakúak. Lombfakadás előtt virágzik, gyakran kétlakiak, egy részük hímnős is lehet, és a fák egy része évente nemet vált. Virágai kis vöröses-bordó virágbugákba tömörülnek, és nagy pamacsokban töltik ki a még kopasz koronát. A virágtakaró hiányzik. Szárnyas termései az előző évi vesszőkön érnek, kávébarna csomókban fejlődő 2,5-5 cm hosszú, lándzsás vagy a csúcs felé szélesedő lependékek, a mag lapos.
Mezei juhar (Acer campestre)
Sűrűn ágas-bogas, telt, gömbös, boltozatos koronájú kisméretű fa, 25 m-re megnőhet. Kérge világos, élénkbarna, finoman, sűrűn, kis szögletes darabokra repedezett, keskenyen bordás, az új leválások helyén narancsbarna. A levelek 10 cm-nél kisebbek, bőrszerűek, sötétzöldek, 3-5 karéjúak, a hasábok v. karéjok újból 2-3 karéjúak, tompán kevés fogúak, néha ép szélűek, alul pelyhesek. Rügyei aprók, szürkés-szőrösek. A virágzat felálló, sátorozó, sárgászöld, levélhajtáskor fejlődik, a porzós és a termős virágok kevés virágú bogernyőkben egy fán, de külön nyílnak áprilisban. A 2-4 cm hosszú ikerlependék szárnyai csaknem egyvonalban állók, kezdetben zöldek, karmazsinpirosak, majd sárgásbarnák.
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Magasra, akár 40 méteresre is megnövő, felfelé törő ágazatú, szabályos, megnyúlt, ovális koronájú fa. Hosszú életű, gyorsan növő faj. Kérge sötétszürke, vagy barnás, sima, idős korban hálózatos barázdákkal tagolt, lemezekre hasad, és ritkán sarjadzik. Levelei szív alakúak, felül matt sötétzöldek, fonákuk világosabb, az érzugokban elálló, rendszerint fehéres szőrzettel, ami jól megkülönbözteti a kislevelű hárstól, ahol az érzugokban jellegzetes vörösbarna szőrcsomókat találunk. Harmadrendű erei a fonákon kiemelkedők. Rügyei oválisak, finoman szőrösek, a 3 rügypikkely szürkés, fakó pirosló. Virágfürtjei csüngők, sárgásfehérek, murvalevelenként 3-6 virágúak, a fellevelek 5-12 cm hosszúak. Szárított virágaiból kiváló gyógytea készül. Termése szürkésbarna, erősen bordás, molyhos tok.
Vadcseresznye (Prunus avium)
Magasba törő, karcsú, 20 méteresre is megnövő fa. Koronája laza, gyorsan növő faj. Kérge fényes, vörösbarna, vagy szürke, vízszintes papírszerű szalagokban, sávokban felgöngyölődő. Levelei nagyok, fakó zöldek, 2-4 mm mélyen szabálytalanul fogazottak, hegyes csúcsúak, a levél vállánál 2 karmazsinpiros mirigyszemölccsel. Rügyei nagyok és hosszúak, fénylők, piroslók, vörösbarnák, a tölgyekhez hasonlóan csoportosan állnak. A virágok csontszínűek, ernyőszerű 2-5 tagú csomókban borítják el a fát a tavasz közepén. Csonthéjas termései kicsik, gömbösek, kissé kesernyések vagy édesek, élénk, sötétpirosak.
Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)
Gyakran karcsú, 20-25 méter magasra is megnőhet. Boltozatos, tompa kúp alakú koronája görbe ágakból áll, amik csillárszerűen meredeken feltörők, majd visszahajlók, és ismét felívelők. Idős kérge sötétbarna, sűrű vastag, durva pikkelyekbe válik le. Levelei nagyok, 25 cm-esek, tenyeresen összetettek: 5-7 kétszeresen fűrészes szélű nyeletlen levélkéből állnak. Áprilisban pattannak ki pár nap alatt. Keresztben átellenesen álló rügyei sötét vörösbarnák, nagyok, 3-5 cm-esek, enyvesek, ragadósak. Virágai hirtelen megnyíló, 15-30 cm hosszú gyertyaszerűen felálló kúp alakú bugák. Virágszirmai kissé hullámos rongyos szélűek, kicsípett csúcsúak, krémfehérek, tövükön piros foltosak. Termései a nagy köldökű, fényesbarna gesztenyék szúrós zöld burokban (tokban) fejlődnek egyesével-hármasával.